Hűlt helyem

Keresztury Tibor új regénye letaglózó önéletrajzi visszatekintés. A fejezetekben az elbeszélő kíméletlen őszinteséggel vall függőségeiről, betegségeiről, gyógyulásairól és mostani állapotáról. Nagyon erősek és őszinték ezek a betegség leírások, az önfeltárulkozásnak olyan szintjére jutunk el, hogy néha olvasni is fáj. Közben – mint szellemek vagy kísértetek – meglátogatják a történet főhősét a valós személyekből, rokonokból összegyúrt, egykoron megalkotott figurák, majd a végén ő maga indul el Szindbádként, hogy találkozzon velük.

A történet bár időben ugrál, a lazasága ellenére koherens egységet alkot a szöveg. A kötetre nagyon jellemző az erős atmoszférateremtés és az önirónia, valamint a groteszk véres valósága is megmutatkozik, mint ahogy ez gyakori Keresztury más műveiben. „Én a halállal elvileg tegező viszonyban vagyok: hogy mást ne mondjak, a szülészetről a pathológiára vittek haza az ideihez képest felhőtlenül boldog hatvankettes békeévben a szüleim, ki sem kellett lépniük a debreceni klinika kapuján.” Kölcsönzés

Szerző: Reczai Lilla

[Keresztury Tibor: Hűlt helyem, Magvető, Budapest 2021, 220 oldal]