Grecsó Krisztián: Harminc év napsütés

Vannak pillanatok, amikor elragad bennünket a nosztalgiavonat, csak sodródunk az árral, és ki sem akarunk törni belőle igazán. Jó néha feleleveníteni egy-két iskolai csínytevést, vagy a nagyszülőkkel töltött nyarak pillanatait. Grecsó Krisztián Harminc év napsütés című kötete az emlékezésről, a gyerekből férfivá válásról szól.

A szerző a kötetben a generációk közti kommunikáció lehetőségeivel és lehetetlenségeivel együtt vonultatja fel azokat a múltbeli eseményeket, amelyek akár velünk is megtörténhettek volna. Tárcanovella, de valamilyen időbeliséget is felfedezhtünk benne, hiszen a narrátor gyerekkoráról és felnőttkoráról is olvashatunk a könyvben. Az elbeszélő nem tartja be a kronológiát, előre és hátra utal az élettörténetekben. Mégis, ahogy olvassuk a novellákat, nincs hiányérzetünk, csak azt érzékeljük, hogy lassabban haladunk a jelenetek olvasásával. Ilyenkor elmélázhatunk, vajon velünk is történtek különös dolgok egy-egy balatoni kirándulás alkalmával?

A nagyszülők fontos szerepet játszanak a kötetben, Juszti mama különösképp nagy hatással lehet az olvasóra, hiszen ő testesíti meg a jót és a bölcset a történetekben. Ahogy a kisfiú eléri a középiskolás kort, elvágyódik az otthoni környékről. A falusi és a városi élet összehasonlítása egy fiú szemén keresztül mégiscsak más: mi van akkor, ha a tájszólását észreveszik a többiek a suliban? És az első zenekar, amelynek a neve a The Toors lesz.

A Harminc év napsütés tele van drámai hangvételű, de ugyanakkor humoros elemekkel, amelyeken az embernek nemcsak nevetnie kell, de egyúttal komolyan elgondolkodnia saját életén is.

Kölcsönzés

Szerző: Reczai Lilla

[Grecsó Krisztián: Harminc év napsütés, Magvető Kiadó, Budapest, 2017]