Örkény István: Babik
Örkény István töredék regénye talán nem mindenki számára cseng ismerősen. A Babik című kötetből eredetileg filmes forgatókönyv is készült volna – inkább ennek is indult –, ám nem, hogy el sem készült, de az író be sem fejezte a művet. Tulajdonképpen egyáltalán nem baj. Így is teljes mértékben izgalmas és tipikusan ,,örkényes“ a jellege, humoros, nagyon groteszk és természetesen tele van a kor társadalomkritikájával.
Nem is csoda, hogy ez a mű az 1950-es években meg sem jelenhetett, az akkori kor cenzúrája nem engedte, hogy rendszerellenes történetek lássanak napvilágot. Az eredeti megjelenés 1982-ben történt, jóval a szerző halála után. A történet főhőse Babik János, aki nem is létezik. Egy kitalált személy, aki azonban olyan becsületesen végzi a rá mért feladatokat, mint senki más az Első Magyar Álkulcsgyár dolgozói közül. Sőt, még ünnepséget is szerveznek neki, de persze nem ő mondja a köszönő beszédet, hanem a mestere. A történet groteszk elemei minden pillanatban könnyes nevetésre sarkallják az olvasót, és a karakterek tettei és mondatai között is találunk megmosolyogtató pillanatokat. Még ha komolyan is elgondolkodunk a könyv mondanivalóján.
Rövid, de annál velősebb történet a történelem fontos mozzanatairól, egy bizonyos rendszerben lejátszódva és arról, hogy ha valamit a nevén nevezve sokat emlegetünk, életre is kelhet az emlékeinkben.