Lidia Maksymowicz: A kislány, aki képtelen gyűlölni
Pedig minden oka megvolna rá. Aki megjárta a haláltáborokat és még élve ki tudott onnan jutni, annak minden oka meg lenne gyűlölni a múltat, a felelősöket és azt a tényt, hogy az életben egyáltalán megtörténhetett ilyen szörnyű embertelenség.
Nem érzett semmit, ezért nem is tudott gyűlölni.
Lídia (igazi nevén Ljudmila Boczarowa) a családjával a náci hatalom ellen harcolt. Partizánok voltak, mieléott elfogták volna őket menekülés közben. Háromévesen került a birkenau-i koncentrációs táborba az akkor huszonkétéves édesanyjával, a nagyszüleit a táborba érkezéskor azonnal kivégzik. Lídia nyolcvanévvel később emlékezik meg azokról a borzalmakról, amelyeket át kellett élnie a halál árnyékában, dr. Mengele egyik kísérleti alanyaként, elválasztva édesanyjától, magára maradva, egyedül. A kötetben visszagondol arra, hogy milyen könnyen és ösztönösen tanult meg érzéketlen lenni a környezetével szemben, mert túlélni akart. A túlélési vágy hajtotta őt minden egyes nappal.
Csodával határos módon megmenekül, s befogadja őt egy család, akiknek nem lehetett gyermekük. Szívszorító, rettenetes mégis nagyon fontos könyv a múlt szörnyűségeiről, egy kislány életéről, aki rengeteg szenvedésen ment keresztül. Emlékeztet bennünket, hogy soha többé ne történhessenek ilyen borzalmak.
(Lidia Maksymowicz: A kislány, aki képtelen gyűlölni, Alexandra, Pécs, 2022, Fordította: Folland Laura)